„Ez a versszak a Hobo Blues Band 1980-as Középeurópai Hobo Blues című első nagylemezén szereplő Operett című számból való. A számmal kapcsolatos érzéseiről, emlékeiről Hobo a következőképpen vall a kötetben:
»Ez 1980-ban jött ki és valóban túl messzire mentünk, 11 megyéből kitiltottak, ha a próféciát a Hobo Blues Bandre vonatkoztatjuk. De ez semmi a Kex vagy a Syrius szomorú végével összehasonlítva. A kezdő sor Bródy-idézet, a második sor a válaszom erre. […] Eleinte tiszteltem, kedveltem őt és azt vártam, hogy az Illés feloszlása után valami vadabba, forradalmiba kezd, de a Fonográf az ellenkezőjét bizonyította. […] Ráadásul 1971-ben Human Rights című Illés-albumot az amerikai kommunista fegyvercsempész agitátor Angela Davisnek ajánlották. Árulásnak tartottam és nagyon berágtam Bródyra. Mindez a 69-ben megjelent, számomra máig kultikus kislemez után történt. Miért hagytuk, hogy így legyen? – kérdezte nemzedékétől és aztán mégis hagyta.«(…)
A sztorihoz tartozik, hogy Hobo igazi úriemberként odaírta a kis megemlékezéséhez a következő mondatot is:
»Negyven évnél több telt el és mindentől függetlenül azóta is tisztelem.«
Így teljes a kép.
Annyi bizonyos, hogy ezt a régi történetet olvasva Hobót, ha lehet, még jobban megkedveltük, és bizony Bródyt ezzel szemben nem szerettük meg jobban. Mindenesetre Magyar Péter pánikolhat, hiszen mostanában nagyon rájár a rúd és még az egyik ismert hódolójáról is érkeznek nem túl hízelgő információk. Nehéz hónapok jönnek a Tisza Pártra – gondolta magában Felhévizy, és feltette a lemezjátszójára az Középeurópai Hobo Blues című lemezt és meghallgatta az ominózus Operett című slágert.”